PETÍCIÓ A ROMA GYEREKEK OKTATÁSÁNAK FEJLESZTÉSÉRE
Cél: Felhívni a figyelmet a roma gyerekek körében általánosan létező analfabetizmusra a nagygalambfalvi példán keresztül, és ennek következményeként a romák romániai társadalomba való integrálódásának hiányára. Hogy miért lenne oly nagy szükség egy erős támogatásra a kormányzat részéről a jelenlegi „gyerekpénz”- re vonatkozó törvények megváltoztatása révén. Mi- Johanna és Roland Micke- az Európai Önkéntes Szolgálat önkéntesei vagyunk Németországból, akik a Nagygalambfalvi Általános Iskolát támogatjuk abban, hogy megpróbáljuk elérni a roma gyerekeket. A cél a romák integrálása a romániai társadalomba az oktatás révén. 2015 októberétől 2016 januárjáig 3-5 roma gyerek jött el rendszeresen iskolába. A tanítókkal együttdolgozva próbáltunk érdekes leckéket összeállítani számukra. Ezek nagy része játék volt, hogy összekapcsoljuk a tanulást a játékkal. Sok időt töltöttünk a ceruzahasználat gyakorlásával, úgyhogy végre, a résztvevők nagy örömére, januárban leírták az első szavakat. Ezután egyszer csak nem akartak már jönni, mindenféle látható ok nélkül. Előtte is történt már ilyen, és ilyenkor kiszálltunk és ismét behívtuk őket az iskolába, hogy folytathassuk a tanítást. Ezúttal, noha négyszer is kiszálltunk az iskola igazgatójával, a helyi közösség tiszteletesével és tanárokkal, hogy személyesen elhívjuk őket az iskolába, továbbra is távolmaradtak. A nagygalambfalvi roma helyzet A romák helyzete Nagygalambfalván meglehetősen egyedi. Roma családok körülbelül 25 évvel ezelőtt telepedtek le kb. 2 km-re a falutól. Annak ellenére, hogy ezen területek nem voltak a birtokukban, elkezdtek egyszerű kicsi házakat építeni, amelyekben nem volt sem áram, sem vízellátás, illetve fűtés. Az iskolázottság az itt lakó romák körében rendkívül alacsony- kivétel nélkül mind analfabéták. Az elmúlt 25 évben időről időre próbálkoztak oktatási projektekkel, de mindegyik sikertelen volt, egyetlen gyerek sem fejezte be az iskolát. Ennek különböző okai vannak: egyes lányok 14 évesen szülőkké válnak , vagy a kisebbekre felügyelnek, a fiúk pedig elég idősek már ahhoz, hogy a mezei munkában segítsenek, napszámba mennek a szülőkkel és így segítenek a szülőknek a család fenntartásában. Semmiféle motiváció nincs ezután arra, hogy iskolába jöjjenek. Az állam szerepe Azt tapasztaltuk, hogy a szülők nem értik, miért kellene járatni gyerekeiket az iskolába és csupán a pénz tudná erre motiválni. Most minden feltétel nélkül, alanyi jogon megkapják a támogatásokat, ezért nincs motivációjuk az iskolába járásra. Ha az állam az integrációt támogatná a törvények ez irányú megváltozásával, bizonyára segítene. Véleményünk szerint a havi állami gyermeknevelési járulék folyósítását feltételekhez kellene kötni . Javaslataink a következők: Csak abban az esetben kellene megkapniuk azt, ha a gyerekek rendszeresen járnak iskolába, kevesebb mint 1-2 napot hiányoznak Egy lehetőség lehetne az is, ha nem az egész országra kiterjedően változtatnák meg a törvényt, hanem a helyi hatóságokat hatalmaznák fel külön szabályok bevezetésére amennyiben és ahol ez szükséges. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ezen gyenge szociális hátterű gyerekek tanítása, a velük való munka nagyon sok figyelmet igényel és egyetlen tanító nem elég hozza. Még amikor Johanna
és én két roma gyerekkel dolgoztunk, részt véve az órákon amelyet az osztálytanító vezetett, teljesen igénybe vette mindkettőnk figyelmét. Ezért javaslatunk az, hogy a tanítók kapjanak segítséget önkéntesek vagy fejlesztő pedagógusok személyében. Továbbá, szerintünk könnyebben célt érhetnénk, ha egy közösségi házat létesítenénk a roma közösség lakta területen. Itt lehetne egy első találkozási pont a gyerekek és a szakemberek számára, itt indulhatnának programok,amelyek előkészítenék őket az iskolába való beilleszkedésre. Egy közösségi ház további projektek kiinduló pontja is lehetne. Talán lehetséges lenne, hogy az iskolák bekerüljenek akkreditált Európai Úniós programokba olyan partnerekkel, akik képesek ebben segítséget nyújtani. A cél az lenne, hogy részt vegyenek az Erasmus elnevezésű európai önkéntes programban. Végül: Johanna és én részt vettünk összejöveteleken, amelyek célja az volt, hogy megtervezzünk egy délutáni programot hátrányos helyzetű/ szegény gyerekek számára, amelyek főleg roma közegből jönnek. A programot a Gyulafehérvári Caritas szervezi és finanszírozza és a tervek szerint szeptembertől, a következő tanévtől fog indulni. Minden olyan hátrányos helyzetű gyerek részt vehet a délutáni programon, aki reggel megjelenik az iskolában. Kapnak egy meleg ebédet, segítséget a házi feladat elkészítésében és a tanulásban. A program cask akkor lehet sikeres, ha a gyerekek megjelennek az iskolában. A kormány a fent kifejtett javaslatok szerint támogathatja a programot. Ezt a petíciót nem egyedül mi írtuk. Előzetesen megtárgyaltuk azt a helyi iskola igazgatójával és tanáraival. Ők teljes mértékben alátámasztják és egyetértenek a fentiekkel, mivel az elmúlt 25 évben folyamatosan ebbe a problémába ütköznek. Mostanra mélységesen tehetetlennek érzik magukat a roma kérdést illetően, mivelhogy nem csak hogy nélkülözik a kormány támogatását ami a roma gyerekek beiskolázását illeti, hanem a szembe kell nézniük a hatóságok felől érkező nagy nyomással is mely szerint az iskola és a tanárok lennének az egyedüli felelősei a probléma megoldásának. Noha ez nem csak ezen iskola problémája, vagy az ország iskoláié általában, hanem egy sokkal szélesebb és komplexebb társadalmi probléma, amelynek megoldásához nélkülözhetetlen a kormányzati szintű beavatkozás.
https://www.petitieonline.com/restrictii_pentru_mai_multa_educatie
https://www.szekelyhon.ro/aktualis/udvarhelyszek/allando-problema-az-iskolai-lemorzsolodas